Maradj mindig hű magadhoz!

Nyerítés

"Borzasztó kiállítóteremben bolyongok egyedül. A posztamenseken egy feldarabolt ló különböző részei láthatók. Az egyiken egy láb. A másikon egy fogsor. A harmadikon egy lógyomor. Aztán végtagok, csontok, belsőségek. A lépteim magányosan kopognak a félhomályban, amint közelítek az egyetlen üres talapzat felé. Amikor, eléállok, azonmód rémültem háta is hőkölök: a talapzatról egy nyerítés hangzik fel. A mészáros gyilkos csapása előtti, utolsó, segélykérő, életért ordító, velőtrázó nyerítés. A talapzat üres. Nincs rajta semmi, csak az a nyerítés. A nyomor, a lélek sok mindent kibír, de ezt már nem. Iszkolok a kijárat felé."

Trencsényi Zoltán

Vágymaradék

Ülök a kőbánya közepén egy bársonytrónon. Arra gondolok, hogy léteznek-e még giccsek a világűrben. Szanaszét keringő giccsek. Mellettem a halálra sebzett trombitás nem szól. csak fújja színarany hangszerét. Talán tünékeny futamait ugyanaz a vágy simítja a kőbánya csendjébe: talán ő is reméli, hogy léteznek még giccsek valahol a világűrben.

Giccsekre vágyunk, és ez érthető is. Értékeket nem kívánunk többé, mert megtanultuk: az érték csak mércét ad újabb mértékhez. Kamikaze dolog!

Törpére vágyunk, időtlen kertitörpére, ócska naplementére, valami kis szaros, de magát ragyogó tüneménynek hazudozó semmiségre. Igyekszem hülyén ülni, kerülve a mércét adó méltóságot, a trombita glissandói is minduntalan kakofóniává csúsznak szét, a dallamtöredékek bukdácsolnak, hánynak és hanyatt esnek.

Ezek után azt hiszed, hogy van a világon egy kőbánya, velem, a bársonytrónnal, egy halálra sebzett trombitással és néhány világraszólóan hányadék, borongós trombitafutammal. De nem. Ez maga a VILÁG. Kőbányamaradék, bársonytrónmaradék, trombitafutam-maradék és egy utolsó vágymaradék. Egy hazug, giccsek utána vágymaradék. Vágy, amely semmivel sem különb, mint azelőtt bármelyik.

Nagybőgő

"Halálos szerelem volt. Egy bőgőtokban aludtunk, mert még ágyunk sem volt. Ha összebújtunk, megszólalt Bartók műve, a Kontrasztok nagybőgőre."
Trencsényi Zoltán

Fájdalmas hiánya...

"Zsirardikalapját a fejére biggyeszti, viszi a sétapálcáját, szegfűt tűz a gomblyukába, és sétálni indul a városka főutcáján, Végigballag a pici üzletsoron, barátságosan emelgeti a kalapját a szembejövőknek. Olykor megáll, néhányszor szót vált valakivel, majd újabb kalapemelés után továbbhalad. Hófehér, gombos cipője mellett sétapálcája aprókat koppan a járdán. Beül egy kávéházba, kiolvassa a reggeli napokat. Délfelé különös szúrást érez a szívében. Nyugtalan lesz. Elsétál a patikába. gyógyszert kér, de nem használ. A szívét egyre hevesebben gyötri a furcsa bizsergés. Hazamegy. Levetkőzne, hogy ágyba bújjon, de a felöltő és az ing nehezen enged. Amikor mégis sikerül letépnie magáról az inget, mintha elszakadna valami. A fájdalom minden korábbinál hevesebb. Félmeztelenül áll. Végignéz magán. A vörös szegfű eltépett szárából apró gyökerek hatoltak a szívébe. Elborzad a látványtól. Sikoltana, de hang már nem jön ki a torkán. Lecsúszik a földre. Őrült fájdalmak kínozzák. Rövid idő múlva elcsendesedik.
A temetés napjáig a szegfű szívébe szakadt szára kihajt, és háromszor kivirágzik."
Trencsényi Zoltán

Ki?

Ki segít, hogy életünkkel tisztelegjünk a szeretet előtt?
Ki küld ránk szörnyeket...
azt énekelve, hogy sosem halunk meg?
Ki tanít meg, hogy mi a valódi és mi a nevetséges hazugság?
Ki dönti el, miért élünk és halunk meg?
Ki láncol le minket?
És ki őrzi szabadságunk kulcsát?
Hát mi magunk.
Meg van minden fegyvered, amire szükséged van.
Most pedig harcolj.

Kétség

Képed keresem,
ha ágyba fekszem,
nyitott szemem sír nedvesen
és fájva...

Veled alszom, s veled ébredek,
És mégsem vagy ott;
A karjaimba ölelem a gondolatot Rólad
- de csak a közönséges levegőt érintem...

Paul Géraldy: Kétség
John Clare

Ima

Kérlek hallgass meg,
szükségem van a válaszodra.
Hallgass meg, válaszolnod kell.
Ó, Uram szükségem van Rád is,
Látni szeretném az arcod,
Ez a szerelem ami bennem van,
emiatt kell, hogy keresselek
Kérlek hallgass meg,
szükségem van a válaszodra.
Hallgass meg, válaszolnod kell.
Ne kerüld el a tekintetem,
és ne hagyd hogy feldühítselek.
Ne lökj el Magadról.
Ó Istenem, ne hagyj el.
Kérlek hallgass meg,
szükségem van a válaszodra.
Hallgass meg, válaszodnod kell.

Imák Bobbyért

Összekötés

A fizikában négy alapvető elem van: elektromágnesesség, erős atommag-kölcsönhatás, gyenge atommag kölcsönhatás és a gravitáció. Azokról az erőkről beszélünk, amik összekötik az univerzumot.
Mi köti össze az embereket?
A szerelem. A szerelem, amely oly erős, hogy messzi távolságokból is kifejti hatását, dacol az idővel, túléli a forrását és az alanyát is, és gyorsabb a fénynél. A fénynek időre van szüksége,hogy bejárja az univerzumot, viszont a szerelem egyből eléri a célját és örökké utazik a végtelenségben.

Fájdalmas boldogság

"Egy biztos: ez az a szeretet, mely nem múlik el soha. Mert túl van téren és időn. Mindegy, hol vagy és mikor látlak. Ha életemben csak egyszer, akkor is szeretlek. Nem kell veled élnem, nem kell naponta látni, érinteni, ölelni, simogatni téged. Elég, ha megpillantlak a vonatablakban. Vagy még annyi se kell. Csak tudni, hogy vagy."

Hinni...

csak állni a forró zuhany alatt... és
próbálni megmelegedni, kiengedni magadból, kimosni
bár olyan könnyű volna gondtalanná lenni
nincs mit tenni
várni kell
és hinni

Báár...

Mocskosul fáj? Igen, úgy. Olyan érzés, mintha a szíved kettészakadna? Igen, olyan. Nem tudsz nem rá gondolni minden egyes percben? Nem, nem tudsz. Marcangolod magad, belátod nincs esély, de mégis legesleges legbelül reménykedsz? igen, igen. Egyik percben látod a hibáidat, az ő hibáit, és azt mondod, jobb ez így, másik percben viszont már érzed a hiányát, és a szép együtt töltött időre gondolsz csak, a rossz érzések nélkül, és azt kívánod bár együtt lennétek újra..?! Igen, ez ilyen.
Dina

Lehetsz

Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki.
Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett, zamatos, kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát. Meg kell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és valaki akit kedvelsz nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. De tudd ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán leszel. De mindig lehetsz a legjobb szilva. Vedd észre, hogyha azt választod, hogy középszerű banán leszel, lesznek emberek akik nem szeretik a banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni, ami lehetetlen hisz te szilva vagy, de megpróbálkozhatsz megint a legjobb szilva lenni...

Hello!

musique

Ember

"Neveld magad magányossá és erõssé. Tudjad, hogy soha, senki nem segít. S ne sopánkodj ezen. Ember vagy, tehát nem várhatsz semmit az emberektõl; s ez a természetes." Márai

Így élsz?

Vég-termékek

"A városka romjai között állt a bolt. Amolyan régiségkereskedés-féle. A polcokon ócska álmok, nejlonzacskóba zárt tekintetek, régen lejárt szavatosságú mosolyok, léggömbinfúziós készülékek, szeretetpótszeres dobozok, recsegő hanglemezekre vett tréfás és szomorú esetek gúlába rakott halmaza mellett kiszínezett sikolyok sorakoztak. Biztonságos, kietlen, örök alkonyba világít a girbe-gurba, halványlila neon:VÉG-TERMÉKEK." Trencsényi Zoltán

Újratemetés

Újratemetés. Nap, mint nap. Meztelenül, jeltelen sírban, kátránypapírba drótozva préseled a levegőt ki magadból, az álmaid lelkét. Gazokkal sűrűn benőtt növényzetet szülsz, nap, mint nap, fájdalommal, de a besüppedt gödrök tele vannak vágyaiddal. Megtelik a mélység, és újratemeted Magad. Csak egy pillantásért. Egy pillantásért...