"Borzasztó kiállítóteremben bolyongok egyedül. A posztamenseken egy feldarabolt ló különböző részei láthatók. Az egyiken egy láb. A másikon egy fogsor. A harmadikon egy lógyomor. Aztán végtagok, csontok, belsőségek. A lépteim magányosan kopognak a félhomályban, amint közelítek az egyetlen üres talapzat felé. Amikor, eléállok, azonmód rémültem háta is hőkölök: a talapzatról egy nyerítés hangzik fel. A mészáros gyilkos csapása előtti, utolsó, segélykérő, életért ordító, velőtrázó nyerítés. A talapzat üres. Nincs rajta semmi, csak az a nyerítés. A nyomor, a lélek sok mindent kibír, de ezt már nem. Iszkolok a kijárat felé."
Trencsényi Zoltán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése