Fájdalmas hiánya...

"Zsirardikalapját a fejére biggyeszti, viszi a sétapálcáját, szegfűt tűz a gomblyukába, és sétálni indul a városka főutcáján, Végigballag a pici üzletsoron, barátságosan emelgeti a kalapját a szembejövőknek. Olykor megáll, néhányszor szót vált valakivel, majd újabb kalapemelés után továbbhalad. Hófehér, gombos cipője mellett sétapálcája aprókat koppan a járdán. Beül egy kávéházba, kiolvassa a reggeli napokat. Délfelé különös szúrást érez a szívében. Nyugtalan lesz. Elsétál a patikába. gyógyszert kér, de nem használ. A szívét egyre hevesebben gyötri a furcsa bizsergés. Hazamegy. Levetkőzne, hogy ágyba bújjon, de a felöltő és az ing nehezen enged. Amikor mégis sikerül letépnie magáról az inget, mintha elszakadna valami. A fájdalom minden korábbinál hevesebb. Félmeztelenül áll. Végignéz magán. A vörös szegfű eltépett szárából apró gyökerek hatoltak a szívébe. Elborzad a látványtól. Sikoltana, de hang már nem jön ki a torkán. Lecsúszik a földre. Őrült fájdalmak kínozzák. Rövid idő múlva elcsendesedik.
A temetés napjáig a szegfű szívébe szakadt szára kihajt, és háromszor kivirágzik."
Trencsényi Zoltán